A KÓRUSISKOLA 25. JUBILEUMI EMLÉKKÖNYVE

Köszönöm

"Az ember itt kevés a szeretetre. 

Elég, ha hálás legbelül

ezért - azért; egyszóval mindenért."

(Pilinszky János)

Életem kilátástalannak tűnő helyzeteiben (szólóénekesként sokat küszködve a megélhetés gondjaival) két alkalommal különösen nagy elszántsággal könyörögtem Istenhez munkahelyért. Bíztam benne, hiogy meghallgat, mégis milyen nagy volt a megleőpetésem - ma is csodálkozással és kifogyhatatlan hálával emlékszem vissza rá - , hogy mindkét imádságom után (1988-ban, majd később, 2002-ben is) szinte azonnal összetalálkoztam ifj. Sapszon Fereccel, aki felajánlotta, hogy taníthatok az általa megálmodott, ma már 25 éves Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában.

Köszönöm Uram, személyre szóló gondviselésedet! Neked pedig, kedves Feri, köszönöm meghívásodat, megtisztelő bizalmadat. 

Anélkül, hogy idealizálnám iskolánkat vagy magunkat, akik itt taníthatunk - tanulhatunk, biztosan tudom, hogy létezése, miközben egy nagyon nemes emberi és művészi álom megvalósulásának látszik, valójában Isten nagylelkű szeretetének ajándéka mindannyiunk számára.

Minél gyorsabban szállnak az évek, minél inkább múlik el ez a földi élet, annál inkább tapasztalom, hogy velünk van az élő Isten, hogy éneklő szívű gyerekekkel, testvérlelkű munkatársakkal még a nehezebb hétköznapok is csodákat rejtenek,  hogy gyarlóságainknál sokkal nagyobb ami mindennapi megajándékozottságunk és számtalan örömünk van itt, nem csak óriási felelősségünk! 

Békés munkálkodásunk "zenével teljes szigetén" mi is tudatában vagyunk annak, hogy az eltelt negyedszázadnyi idő alatt mély válságba került az emberi világ. Az örök értékek vállalása és szolgálata az, ami megtartott minket, és ami most már nem csak hivatása, de - úgy érzem - küldetése is lett iskolánknak...

Kedves Nevelőtátsaim!

Az alábbi gondolatfüzérek, versidézetek saját szavaimnál jóval szebben és az ünnepi évfordulóhoz méltóbban fejezik ki mindazt, amit az eltelt 25 év  - különösen az itteni tanításom több mint 16 éve - alatt megértettem ebből a ma oly időszerűvé vált egyetemes küldetésből. Ime, a bátorító megerősítő szellemi összegzések (számvetések?) és útmutatások:

1. 

"Karmester, nem csak ezt a kart

vezényled, jól tudod,

hanem egy népet, a magyart,

villanjon homlokod;

akinek hangszekrénye lett

vártömlöc, temető

s kéz-intésedre égre kelt

a poklot szenvedő;

ki jajból sajtoltad a dalt,

búból az örömet,

vereségből a diadalt - :

családod, sereged,

éneklő kórusod vagyunk

s ki nem dalol, az is 

tudja már, szívós karnagyunk,

mi helyes, mi hamis;

mert egybe álltunk általad

s az is, ki nem dalol, 

érzi a Lét, a Rend szabad

összhangját valahol."

(Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály - hangversenyhez -- részlet)

2.

"Egy gyermek, ha le akarod taposni homokvárát, szembeszáll veled, megvédi, mert azt ő építette. Hogyne védené meg a világot a Mennyei Atya, amit Ő alkotott! Hiszem, hogy lesz 2010, lesz 2050, de lesz tovább is, hiszem, hogy befejezi Ő azt a munkát, amit elkezdett - velünk vagy nélkülünk. Persze Ő mindenkiben szövetségest keres, nemcsak a szerzetesekben, hanem a világi emberekben is, s annál szebb nincsen, mint ha az ember a Jóisten partnere lehet, társa a világ továbbteremtésében. Szent Ferenctől egyszer azt kérdezte az Úr: "Kinek akarsz szolgálni? Az Úrnak vagy szolgatársadnak? " " Az Úrnak" - felelte Szent Ferenc. S aztán leült, s elgondolkodott, ki a legnagyobb úr ezen a földön. Kérdezem én is, ki a legnagyobb úr. A multinacionális cégek? Aligha! A legnagyobb úr Istenünk, így annál szebb dolog nincs, mint neki szolgálni. S ez az út mindenki előtt nyitva áll, nem kell hozzá hat év teológiát elvégezni. Bárki leülhet, s alázattal kimondhatja, hogy mától fogva, Uram, azt akarom tenni, amit te akarsz. Jézus Krisztus mondta: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött engem." S mi az Isten akarata? A legszebb álom, a legszebb vágy, ami újból és újból visszatér, az az Isten akarata.Ha szeretnél zenész lenni, s csodás énekeddel szebbé tenni a világot, mert Isten tőled ezt kéri, akkor rakj mindent félre, ne köss kompromisszumot, s tedd meg, légy zenész! Ha tőlem azt kéri, hogy ne hagyjak egy gyereket se az utcán, akkor nem hagyhatok."

(Böjte Csaba testvér - Beszélgetés A fénygyújtogató c. kötetből)

3.

„ A tekintélynek mindenestől Istenből kell élnie, különben minden esetben megromlik és megront… A hiteles tekintély arról ismerszik meg, hogy bár nem hiba nélküli ember, de élete mindenestül az Istenben gyökerezik. Az ilyenből válhat csak zseniális nevelő, aki tudja a legfontosabbat, amit nem lehet megtanulni pedagógiából és pszichológiából…”

(Barsi Balázs OFM: Názáret iskolája – részlet)

4.

„ Fiatalok, ti tisztességre – nevelők

fiatalok, ti bátorságra – lovalók,

megszégyenítők azzal, ha megromlotok,

bukásotokkal bennünket is büntetők,

hűség – konok

szívűre szorítva a vénülőt,

fiatalok,

ti lesztek, ti, az ok:

emelt fővel halok.”

(Illyés Gyula)

Befejezésül hadd álljon itt a leggyöngédebb felszólítás:

„Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.”

Egy iskolában, ahol az éneklés, a zene, nem pusztán szórakoztató eszköz, hanem az élet része, Istendicséret és szolgálat és ahol ugyanakkor annyi a szereplés, a verseny és más megmérettetés, és ahol mi tanárok emberségből naponta vizsgázunk, lehetetlen boldogulni Jézus „tantárgyának” figyelembe vétele nélkül. Ám hallgatva Rá és tanulva Tőle, az ember itt boldog lehet! És egy kicsit mindig több a szeretetre. Legyen diák, tanár vagy a Kórusiskola bármelyik dolgozója.

Mély hálával köszönöm, hogy még itt lehetek: Nyilas Tünde Mária